A Jobbik Kispesti Szervezete mint minden évben, 2011. június 4-én is megemlékezett a gyalázatos trianoni békediktátum évfordulóján. A gyászünnepségre a wekerle-telepi Kós Károly téren került sor, ezúttal az eddigi társrendező Csodaszarvas Egyesület részvétele nélkül. ( Ennek oka, hogy Dr. Gaudi Nagy Tamás a tengerentúli magyarok meghívására az Egyesült Államokba utazott, és velük emlékezett a traianoni békediktátum évfordulójára. De nem feledkezett meg rólunk, és levelet írt nekünk, hogy olvassuk fel a megemlékezőknek melyet írásunk végén közlünk.)

A közel 200 fős megemlékező tömeget Lázár Tamás, a helyi Jobbik elnöke, önkormányzati képviselő köszöntötte. Beszédében az emlékezés fontossága mellett hazánk aggasztó demográfiai állapotára, a készülő "második Trianon" veszélyére is felhívta a figyelmet. Herczeg Ferenc meghívott előadó szókimondó őszinteséggel beszélt Trianon okairól és következményeiről, kitérve még a "rendszerváltó" politikai garnitúra bűneire is, nem lévén tekintettel a jelen lévő fideszes politikusokra, akik - kispesti sajátosságként - évek óta résztvevői a trianoni megemlékezéseknek. Ezt követően a helyi egyházi személyiségek, Ablonczy Zsolt református lelkipásztor és Tercsi Zoltán katolikus esperes-plébános gondolatai következtek. A beszédek zárultával a lassan hagyományosnak tekinthető Trianon Tor következett, melynek keretében a Kispesti Jobbik minden résztvevőt meghívott egy tál ízletes pörköltre.

Dr. Gaudi Nagy Tamás levele kispesti honfitársaihoz:

Kedves Honfitársaim !

Szeretettel köszöntök mindenkit innét az Újvilágból, ahová a szétszóratott magyarság Chicagóban, Clevelandben és New Yorkban élő tagjai hívtak, hogy velük együtt emlékezzek meg a gyalázatos, igazságtalan és a nemzeti önrendelkezés elvét sárba tipró diktátumról, ezért nem lehetek most itt Önökkel, Veletek. Nemzetünket a 91 évvel ezelőtti trianoni békediktátummal halálra ítélték, azonban a számításba hiba csúszott: nem sikerült a terv, a Szent Korona szétdarabolt országa ma is letezik, elszakított sorba került 3,5 millió nemzettestvérünk és utódai ma is a Nemzet részét képezik. Ez a nap minden magyar számára azt üzeni, hogy soha nem fogadhatjuk el azt, hogy a Kárpát-medencében szétszaggatott állapotban kell élnie annak a nemzetnek, amely a történelem során bebizonyította, hogy képes Európát megvédeni és egy olyan államot működtetni, ahol a különböző nemzetiségek nem egymás ellenében, hanem egy közös szellemiségben, a Szent Korona eszme jegyében élnek.
Nagy örömmel tölt el, hogy 2006 június 4-én megszervezhettem itt, a Kós Károly téren a Mester szobránal az első wekerlei trianoni megemlékezést, és hála Istennek a hagyomány folytatódik, ennek keretében gyűlt ide most sok jó érzésű magyar ember, akiknek fáj Trianon.
Mindannyiunk feladata, hogy őseink küzdelmeit folytatva a magyarság ügyét szolgáljuk, és szőjük azt a hálot, amely összeköti végül a szétszakított nemzetrészeket.
Orszaggyűlési képviselőként felemelő érzés volt a mai napot a nemzeti összetartozás napjává nyilvanító törvény megszavazása, amelyet mi kezdeményeztünk. A parlamenti vitában felszólalásomat a következő gondolatokkal zártam:
"Rengeteg feladat vár még ránk, el kell érni a védhatalmi státust, a nemzeti önrendelkezésért kell küzdeni magyar testvéreink számára. Ehhez kiváló mérföldkő az előttünk fekvő törvényjavaslat és a magyar állampolgárság kiterjesztése honfitársaink számára. De ezen az úton nem lehet megállni, ezen az úton végig kell menni, mert csak akkor tudunk megfelelni Márai Sándor azon követelményének, hogy magyarnak lenni nem hivatás, hanem küldetés."
Francesco Nitti akkori olasz miniszterelnök nem kevesebbet mondott erről a csonkolásról, mint hogy "Magyarország megcsonkítása annyira becstelen, hogy senki nem vállalja érte a felelősséget. Mindenki úgy teszi, mintha nem tudna róla. Mindenki szemérmesen hallgat. A népek önrendelkezési jogára való hivatkozás csak hazug formula. Nincsen olyan francia, angol vagy olasz, aki elfogadná hazája számára azokat a feltételeket, amelyeket Magyarországra kényszerítettek." Hát innét és e helyütt közöljük, hogy ez a mondás igaz ránk is, igaz kell hogy legyen végre ránk is, magyarokra.
Most pedig az állampolgárságot elszakított sorban élo testvéreinknek visszaadó - általunk már régóta követelt - törvény vitájában a Nemzet Templomaban elmondott gondolatommal búcsúzom el megköszönve mindenkinek az emlékező jelenlétet, bízva abban, hogy jövőre találkozunk ugyanitt:
"Tehát igenis ki kell mondanunk azt, hogy nekünk magyaroknak ez a trianoni békediktátum és annak 1947-es jóváhagyása elfogadhatatlan. És minden egyes esetben szükséges arra is rámutatni, hogy nem elég önmagában az emlékezés, nem elég a szép szavak deklarálása, hanem a békerendszer felülvizsgálatára, ha úgy tetszik, revíziójára kell törekedni abban az értelemben, hogy ez összeegyeztethető legyen a nemzetközi joggal, akár a békés határváltoztatások lehetőségével, de mindenképpen a legmagasabb szintű önrendelkezési jog követelése formájában kell megnyilvánuljon elszakított sorba élő testvéreink számára és velük egyeztetett módon."
Ezt a feladatot csak közösen vívhatjuk meg sikerrel, ez szent kötelességünk.
Isten óvja és vezesse Magyarországot !
Adjon az Isten szebb jövőt !

Dr.Gaudi-Nagy Tamás